Te jó ég, hogy hányszor gondoltam és mondtam ki ezt a mondatot megboldogult lány- és kamaszkoromban és hányszor látom most a ti arcotokon, amikor megyek a boltban keresztül a gyerekekkel, szállok fel a buszra velük, megyek értük az oviba vagy a bölcsibe, vagy jövünk onnan el, vagyunk a játszótéren, családi napon, vagy a lépcsőházban a liftben, de különösen akkor, ha egyszer napközben teli bevásárló táskákkal gyerekek nélkül jövök haza, mert sikerült úgy ...

Mit tehetne az állam és mit nem azért, hogy több gyerek szülessen. Két lista.

Orbán Viktor miniszterelnök péntek reggel a Kossuth rádióban azt monda:

„Átfogó megállapodást akarok kötni a magyar nőkkel. Mondják el, mi pedig értsük meg, mit akarnak. A gyerekvállalás a legszemélyesebb, de a közösségnek is fontos ügy. A legszemélyesebb közügy. Meg kell hallgatni, meg kell érteni őket, és nem 4, hanem 30 évre megállapodást kötni a magyar ...

Ha babakocsival, illetve gyerekekkel közlekedem a városban, a körülöttem lévő emberek két dolgot érzékeltetnek velem egyfolytában: hogy bizonyára nagyon ráérek és, hogy útban vagyok. Pedig nagyon egyszerű lenne, hogy mindenkinek kényelmesebb és jobb legyen, csak egy kicsit kellene odafigyelni. És akkor nem is lennék annyira útban. Lassan ötéves megfigyelés összegzése következik, esetleírásokkal és megoldási javaslatokkal.

*** Vigyázat, nyomokban szarkazmust ...

Hogyha szeretnéd támogatni ezt a blogot és szerzőjét, ha gyakrabban olvasnád vagy, ha nem bánnád, hogy több emberhez eljut, megköszönöm, hogyha előfizetsz - annyival, amennyit szívesen szánsz rá. Rendszeres előfizetőimnek heti egy frissülést tudok ígérni, de nem titkolt célom, hogy rendes keresztény állampolgár módjára végre helikopterrel vihessem oviba a gyereket.

A teljesség igénye nélkül megpróbáltam összeszedni néhány ötletet, ami hasznos lehet ezen a napon, ha férfi (fiú, apa, unoka, főnök, kolléga) vagy. Természetesen ezt mind nem kell és nem is lehet teljesíteni, de ha csak valódi figyelmet adsz a körülötted élő nőknek #virághelyett (vagy legalább amellé), akkor már jók vagyunk. A lista természetesen tetszés és igény szerint bővíthető.

Fél órával korábban kelnék, mint szoktam, és a ...

Menthetetlenül elkeseredtem, és tudom, hogy ez a keserv nem csak az enyém. Amíg az itthoni burokban telnek napjaim, és csak a gyerekeimmel foglalkozom, egészen más problémák kötnek le. Nem mondom, hogy ezek a küzdelmek könnyűek, de legalább értelmesek. Iszonyú fáradt, de - mindent összevetve - nagyon boldog vagyok. Amikor viszont kitekintek arra, ami az országomban zajlik: arra, hogy politikusaink és propagandistáik mit tesznek mindazzal, amiben a legmélyebben hiszek, de ...

Amióta szültem, egyre jobban foglalkoztat a betlehemi történet láthatatlan perspektívája. Ezt a bejegyzést azért időzítettem karácsonyra, mert Jézus születése talán a történelem legismertebb apás szülése. Duplán. 

Isten minden kétséget kizáróan részese volt, Krisztus földi nevelőapja szintúgy: József vállalta a számkivetettséget és végignézte szeretett nője fájdalmait. Megszületett az Isten fia, és vele együtt egy földi, hús-vér család is.

Lassan négyéves lányom szűnni nem akaró kérdései közé - miből készül a nyálunk? melyik hombolygón élünk? mi most angolul beszélünk vagy rendesen? - egy ideje masszívan beférkőztek a halállal kapcsolatosak. Ha alszunk, akkor meghalunk-e, mi történik, amikor meghalunk, mikor halunk meg, mitől nem halunk meg és a többi. Egy újságíró és egy lelkész lánya - a kérdései megkerülhetetlenek és azt hiszem, a legtöbb teológusnak alaposan feladnák a leckét. 

Ha van szó, amit kiirtanék a mai magyar közbeszédből – vagy minek is nevezzem a közösségi médiafelületek, a mamifórumok és az online női magazinok nyelvezetét –, az a szaranya. Ha rágondolok, ideges leszek. Le sem fogom írni ezután soha.

Most mégis le kell, mert ez a szaranyázás egyfolytában szembejön velem. Pedig, szerintem, mindazon túl, hogy elég pontosan megmutatja a mai magyar anya állapotát – látszólag laza és kortárs, miközben végtelenül és ...

Elsősorban azért indítottam el ezt a blogot, hogy a személyesebb hangvételű, vagy sajtóműfajok közé nem igazán sorolható írásaimnak legyen felülete, ahol nem kell tekintettel lennem különböző szerkesztési elvekre, olvasói vagy fenntartói elvárásokra, leadási határidőkre és karaktermennyiségre - legalábbis ameddig szülési szabadságomat töltöm. Néhány hónap szünet után ugyanis rá kellett jönnöm, hogy akár keresek vele pénzt, akár nem, alapvetően ...