Ha férfi lennék nőnapon

A teljesség igénye nélkül megpróbáltam összeszedni néhány ötletet, ami hasznos lehet ezen a napon, ha férfi (fiú, apa, unoka, főnök, kolléga) vagy. Természetesen ezt mind nem kell és nem is lehet teljesíteni, de ha csak valódi figyelmet adsz a körülötted élő nőknek #virághelyett (vagy legalább amellé), akkor már jók vagyunk. A lista természetesen tetszés és igény szerint bővíthető.

how-to-listen-to-a-woman.jpg 

Fél órával korábban kelnék, mint szoktam, és a feleségemnek/élettársamnak ágyba vinném a kávét. Én készíteném a reggelit. Suli vagy meló után elvinném egy olyan helyre vagy programra, amiről tudom, hogy rég ki akarja próbálni. 

Ha családapa lennék, én raknám össze reggel a családot: tisztába tenném, akit tisztába kell, felöltöztetném, akit öltöztetni kell, hajat fonnék, tízórait és teát csomagolnék, és ha meg tudnám oldani, én vinném el a gyerekeket bölcsibe, oviba, iskolába. A nőnaphoz legközelebb eső szülői értekezletre én mennék el. A vacsorát is én főzném ma - tekintettel mindenki faksznijára és ételérzékenységére. Én altatnám a gyerekeket és kimenőt adnék a páromnak, szabad felhasználásra.Ha velem akarja tölteni, altatás után leülnék vele beszélgetni, bort bontanék és érdeklődve hallgatnám, kérdezném őt és megpróbálnám megállni, hogy a szavába vágjak. (Haladó családapáknak:) Ha már nem azért ébred a baba éjszakánként, mert éhes vagy ha nem anyatejes, átvállalnám az éjszakai műszakot.

Sokat beszélgetnék anyámmal és nagyanyámmal. Ha egy háztartásban élük anyámmal, arról faggatnám, hogy milyen az anyaság, milyen volt felnevelni engem. Mi az, amiben esetleg tudnék neki többet segíteni, elmosogatnék és kimosnám a ruháimat. Ehhez előbb megkérném, hogy tanítsa meg, hogyan kell használni a mosógépet, és mit jelentenek azok a fura jelek a ruhák címkéjén.Lehet, hogy moziba vinném vagy kiállításra vagy mutatnék neki valami jó helyet, ami tetszene neki de magától sose menne el, és ott innánk egy fröccsöt. (Ha már ihatok alkoholt.)

Nagymamámat, főleg, ha egyedül él, mindenképpen meglátogatnám és beszélgetnék vele. Lehet, hogy virágot is vinnék, ha tudom, hogy ez tényleg fontos neki. De inkább elvinném sütizni vagy vinnék neki a kedvenc sütiéből/kávéjából/teájából. Nála nem biztos, hogy elmosogatnék, mert egyrészt valószínűleg nem találnék mosatlant, másrészt úgyse jó helyre tennék valamit, harmadrészt, nem is értené, mi bajom van, hogy mosogatok. Ha már nem élek együtt anyámmal, rá is ugyanez érvényes. 

A lányommal is sokat beszélgetnék arról, hogy mi foglalkoztatja mostanában, és arra biztatnám, hogy legyen bátor. Elmennék vele futni. elolvasnám a szemináriumi dolgozatát, amire ötöst kapott és amivel annyit dolgozott, megkérdezném, hogy mit szeretne 5-10 év múlva és azon az úton miben segíthetném őt (az anyagiakon túl). Megkérném, hogy találjon ki közös programot és elmennék vele. Ha ehhez meg kell vele néznem a Hercegnő és a békát, megnézném.  

Gyerekes lánytestvéremről egy délutánra vagy estére lehámoznám a gyerekeit.

Cégvezetőként (közösség- vagy részlegvezetőként, lelkészként, főszerkesztőként, stb.) minden kínos nőnapi jópofáskodást beszüntetnék és a kolléganőim virágjára szánt összegből valamilyen nőket érintő, jó ügyet támogatnék, pl. részt vennék a hajléktalan nők számára szervezett higiéniai csomag gyűjtésben, hátrányos helyzetű lányok tanuláshoz szükséges eszközeire fordítanám vagy pelenkát, tápszert vinnék belőle egy anyaóvónak (de mivel cégvezető vagyok, ilyesmit magamtól is ki tudok találni). Az akcióról aztán #virághelyett hesteggel hírt is adnék a cég facebook-oldalán, de nem önfényezésből, hanem hogy jó példával járjak elöl.

Ha a kolléganőim és beosztottaim lázadoznának emiatt, ma én főzném a kávét mindenkinek.

Átgondolnám, hogy mit tettem, teszek és tehetek azért, hogy az egyenlő munkáért egyenlő bért elve megvalósuljon, hogy hányadán áll a cégem a kisgyerekes anyák munkaerőpiaci integrálása - így pl. a rugalmas munkaidő és a távmunka - terén és hogy végzettségüknek, teljesítményüknek és képességüknek megfelelően szerepelnek-e a nők a cég felső- középvezetésében. Minderről esetleg kifaggatnám a kolléganőimet is. 

Legfőképpen: odafigyelnék minden nőre és beszélgetnék velük arról, hogy hogy vannak, elégedettek-e az életükkel és hogy valójában mire lenne szükségük.

Ha pedig eddig is így csináltad, akkor csak így tovább, nem kell fölöslegesen erőlködnöd ma. (A biztonság kedvéért, esetleg kérdezd meg a párodat, anyádat, lányodat, testvéredet is erről.) 

Kommentszabályzat

Ez itt az én nappalim. Szívesen vendégül látlak és beszélgetek veled, kérdezz bátran. De ha ajtóstul rontanál a házba, szitkozódva, ordibálva, akkor nem engedlek be. Ezért van nálam előmoderáció. És mivel nagyon kevés időm jut blogolni, előfordulhat, hogy kicsit várnod kell, amíg be tudlak engedni. Köszönöm a türelmed.

A bejegyzés trackback címe:

https://doraetlabora.blog.hu/api/trackback/id/tr4613724228

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Egyallampolgar 2018.03.09. 13:55:40

Aranyos ötletek, de két bajom van vele. Egyrészt szinte az összesnél felvedőthet hogy miért kell ehhez nőnap? Másrészt az anyukámmal, a lányommal, a kolléganőmmel (!) egyáltalán nem férfi-nő viszonyban vagyunk. Van anyák napja, gyereknap stb.
A szerelmemnek járt a szerelem demózás 3 hete. Ha nem tettem semmi gesztust ahogy amúgy naponta teszek, akkor nem szeretem. 3 hét múlva ismét?

LaborcziDóra 2018.03.10. 11:28:09

@Egyallampolgar: pont ez a lényeg, szerintem sem kellene nőnap, hogyha alap lenne, amit pl. a posztban írtam. Hogyha naponta ezt teszi, akkor csak így tovább, semmi szükség a fölösleges és álságos erőlködésre március 8-án. De talán attól sem esik komoly baja senkinek, hogyha az említett közeli ünnepeken túl még egy nap extra figyelemben részesítjük a párunkat/anyánkat, és ugyanígy az apákat apák napján. Szerintem ezek a dátumok igazából arra jók, hogy lehessen kicsit többet beszélni azokról az emberekről és valódi helyzetükről, akikről ezek a napok szólnak.

dora et labora

keresztény | újságíró | feminista | édesanya Laborczi Dóra személyes blogja.

Kövess a Facebook-on