Levél az igaz magyar keresztényeknek

Menthetetlenül elkeseredtem, és tudom, hogy ez a keserv nem csak az enyém. Amíg az itthoni burokban telnek napjaim, és csak a gyerekeimmel foglalkozom, egészen más problémák kötnek le. Nem mondom, hogy ezek a küzdelmek könnyűek, de legalább értelmesek. Iszonyú fáradt, de - mindent összevetve - nagyon boldog vagyok. Amikor viszont kitekintek arra, ami az országomban zajlik: arra, hogy politikusaink és propagandistáik mit tesznek mindazzal, amiben a legmélyebben hiszek, de legfőképpen arra, hogyan lettek mindennek az egyházak és hittársaim, ha jóhiszeműen akarok fogalmazni, áldozatai, ha nem, akkor haszonélvezői, mélységes bánat és keserűség vesz erőt rajtam.

Tudom, hogy nem kellene ebbe a ringbe ismét beszállnom. Mert tudom, hogy aki keresztényként mást mer mondani, mint a mit a NER kiosztott a hazai kereszténységnek, arra a leghálátlanabb és legmagányosabb szerep vár a magyar közéletben. Megjelennek a konzervatív, jobboldalinak álcázott kormányzati szócső-lapokban a legaljasabb lejárató szövegek, a másik oldal három napra sztárt csinál belőled, aztán eldob, mert azt sem tudod teljes meggyőződéssel tolni, amit ők képviselnek. Vagy beállsz valamelyik oldalra az egyre durvuló, és a különböző meggyőződésűek közé egyre nagyobb árkokat robbantó ideológiai küzdelemben, így viszont éppen azt veszítheted el, amit függetlenség adna: a hitelességed. Majd mikor támogatásra lenne szükséged tőlük, rájössz, hogy az ideológiai közösség nem úgy működik mint egy hús-vér közösség: senki nem áll melléd, még egy névtelenül elsóhajtott komment erejéig sem, mert mindenki mossa kezeit.

Ha mást mondasz, mint amit a kormánypártok kijelöltek számodra, zavart keltesz az egyházadban is, és azok, akik jóhiszeműségből (vagy haszonélvezetből) estek áldozatául a keresztény kurzusnak, patikamérlegen kezdik el méricskélni, vajon eléggé megtértél-e már. Te leszel a hitehagyott kis hülye, téged állítanak be úgy, mintha ideológia áldozata lennél, pedig ők azok, akik ezt mondják. Még akkor is, ha nincsenek ennek tudatában (és mivel nincsenek, nem is haragudhatsz rájuk). De eszköztelen vagy, kicsi vagy, bokszzsák vagy egy profin felépített, önműködő politikai gépezet legalján. Ez egyébként jó jel: lehet, hogy azért akar mindenki elhallgattatni, mert - mint az a történelem során többször is bebizonyosodott - egy rendes keresztény ébredésnek volna hatása és ereje. (Nekem ez az egyik kedvenc történetem erről.) Téged vádolnak botránykeltéssel, pedig az a botrány, hogy ez így van. Nem az, hogyha elmondod. Az a botrány, hogy eladtuk magunkat. Egyházakat, keresztény értékeket, névleg vagy igazából keresztényeket - mindet, egy csomagban vették meg. Még ha mi látunk is felekezetbeli különbségeket, még ha valóban akadnak reménykeltő mozzanatok, ahhoz, hogy az összkép ne legyen ennyire sivár, ennél többre lenne szükség.

De ez az egész nem arról szól, hogy mit merünk és mit nem. Ha az ember komolyan gondolja, amiben hisz, akkor nem mérlegel hatalmi szempontokat, amikor beszélnie kell.

És ez a dolog legelkeserítőbb része. Hogy ezek szerint a hazai keresztény felekezetekből kiveszett ez a szándék, ez a motiváció, ami szerintem hitünk alapja. Hogy hirdettessék az evangélium. Hogy ne politikusok és propagandisták által hirdettessék, hogy ne ők mondják meg, merről fúj a Szentlélek és hogy ki fújhatja azt. De az egyházak felől - néha egy-egy üdítő fuvallatot leszámítva - leginkább feszítő szélcsend jön. Bíznék abban, hogy vihar előtti csönd ez, de küzdelmes, hosszú évek árán tudom, hogy ez nincs így. Mindenkinek jól jön az a plusz pénz, és én ezért még csak el sem ítélek igazából senkit. Habár hiszek abban, hogy az ember a legrosszabb körülmények között is hozhat jó döntést, persze, a döntés sosem egyszerű. Mert hol találna munkát, mihez kezdene bárki, aki az egyházi burokban szocializálódott, vagy ha csak az igehirdetéshez ért? És persze, azt sem tudom, hogy a vihar jó lenne-e, hogy arra fel van-e készülve az egyházi nyilvánosság például.

Ezt most csak azért írom, hogy ha a maradást és a csendet választod, tudd, hogy az is teljesen oké. Szükség van rád ott, ahol vagy és nem kell mindenkinek forradalmat csinálnia. Nem kell mindenkinek kiállni és beszélni. Csak arra kérlek, hogy láss tisztán. Ne hagyd, hogy kihasználják a jóhiszeműséged. Tudd, hogy nem minden keresztény, ami annak tűnik. Ne vesd meg és ne vesd ki azt, aki beszélni mer. Ha valóban Krisztust követi, az csak a közös ügyet viszi előre. Ne tedd a hitét patikamérlegre, mert mindannyian egy ítélőszék előtt fogunk megméretni, és annak végkimenetelét úgysem láthatod előre.

Ne veszítsd szem elől, hogy - még ha neked személyesen nagyon fontos is - a kereszténység közös ügye elsősorban nem az, hogy a Fidesz nyerjen a következő választáson. Hanem az, hogy ne fake newsokat terjesszük, hanem az örömhírt, ami ingyen jár mindenkinek.

Ne hagyjátok magára azt, aki másképp és másoknak szól a kereszténységről. Ha közösségetekbe téved, tartsátok meg, imádkozzatok érte. Ő sem azért jár templomba, hogy ideológiai csatákat folytasson, hanem azért, hogy töltekezhessen, hogy legyen egy nyugodt, békés órája minden héten. Az emberek alapvetően ezért járnak templomba. Régebben legalábbis ezért jártak. Nem azért, hogy politikai szólamokat hallgassanak vagy, hogy a pap mondja meg, hogyan kell szavazni. Békességet és biztonságos helyet keresnek - ez lehetne a valódi safe space - ahol úgy állhatnak meg Isten előtt, ahogyan vannak és nem kell folyamatosan védekezniük.

Szeressétek és fogadjátok be egymást, ahogy Krisztus is befogadott titeket.

Gondolhatod másképp, meg lehetsz róla győződve, hogy a pártod igazsága az egyetlen igazság. Meg lennék lepődve rajta, ha így gondolnád, hiszen keresztényként biztos tudod, hogy nekünk az igazságot nem politikai napirend jelöli ki, és számunkra sok minden üdvkérdés, de az egész biztosan nem, hogy melyik pártra szavazol. Ettől még hiheted igaznak, szíved joga. De ne engedd, hogy a felülről generált, az egységesség látszatát keltő, mérgező, politikai érdek és szavazatmaximalizálás miatt gerjesztett indulat legyen úrrá rajtad és közösségeden. Mert a megosztottságot ez okozza, meg az egyféleség görcsös akarása. Nem az, hogy a másik másmilyen. (És még egyszer: az tesz minket kereszténnyé, hogy Krisztus a közös alap és az ő útját követve vagyunk egy platformon, a hit pedig nem szavazat kérdése. Ha ezt komolyan vesszük, semmilyen ideológia nem hasogathat minket darabokra.) Ne engedjétek, hogy a gyűlölet rákja megfertőzze a hiteteket.

Ha politikus harsog keresztény értékekről, nézz mögé: mit jelenthet? Tényleg az a keresztény érték számodra is? Biztosan kell az az új templom, amikor a meglévőeket sem tudjuk fenntartani? Nem tanácsolok, hanem kérlek és kérdezek, mert aggódom nagyon.

Sokáig hittem, hogy mindez változhat, hogy mindenki látja az egyértelműt, ha megmutatjuk neki. Abban is hittem, hogy mégsem hagyjuk, hogy teljesen ránk telepedjen ez az egész, de már nem hiszem ezt. Nem igazán hiszem, hogy elszigetelt egyéni küzdelmektől bármi is változhat. A jegyzőkönyv kedvéért írom meg mégis. Hogy visszakereshető legyen, ha egyszer valaki megkérdezi, hogy tettem-e valamit azért, hogy ne így legyen.

Mindemellett azt is tudom és látom, hogy minden egyházon belül megvannak azok a virágzó, testvéri közösségek, amelyek csendben és alázattal végzik azt a munkát, amit Krisztus követése kijelöl számukra. Ezekben a közösségekben, valamint a hívek tágabb közösségében most is köttetnek politikai hasadékokon átívelő barátságok. Ezekben van az egyház jövője, és az egyetlen reményünk.

Mert - ugyan még nem látom a végét -, de egyszer biztosan vége lesz. Akkor, attól tartok, hogy a regnáló politikai hatalom magával ránt majd bennünket a népszerűtlenségbe és valamivel később az égi, és talán földi tekintélyek előtt is számot kell majd adnunk. Eddig sem állt túl jól a szénánk, van önerőből elkövetett, el nem számolt bűnünk épp elég, és az előző politikai berendezkedéssel kötött kollaboráció miatti is sok, súlyos. De ha ennek is vége, ott maradnak a ragyogó, felújított épületeink és templomaink üresen, és majd politikai hátszél nélkül kell megmutatnunk, hogy mennyit érünk, akkor mi lesz? 

Csak egy dolgot remélek, hogy sikerül összefognunk, de nem úgy, mint az ellenzéknek, hanem tényleg, ahogyan azt az egyetlen mesterünk tanította nekünk: hogy mi legyünk a világ világossága, a hegyen épült város, ami nem rejthető el, a mag, amelyik jó földbe hullik és a többi, tudjátok.

Kommentszabályzat

Ez itt az én nappalim. Szívesen vendégül látlak és beszélgetek veled, kérdezz bátran. De ha ajtóstul rontanál a házba, szitkozódva, ordibálva, akkor nem engedlek be. Ezért van nálam előmoderáció. És mivel nagyon kevés időm jut blogolni, előfordulhat, hogy kicsit várnod kell, amíg be tudlak engedni. Köszönöm a türelmed.

A bejegyzés trackback címe:

https://doraetlabora.blog.hu/api/trackback/id/tr4813566091

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2018.01.15. 14:59:39

Kedves Dóra

nagyszerű, amit csinál. Ne hagyja abba, kellenek az ilyen hangok. :)

Az Ellenálló 2018.01.15. 20:00:21

Egyet tudok érteni azzal, hogy ne a papok mondják meg, hogy kire kell szavazni és az egyház a politika ügyeibe ne szóljon bele, de teljesen más okból, mint ami itt le van írva. Az egyház ugyanis politika, mindig az is volt, s nem áll távol tőle az a kirekesztés sem, amelyet a mostani kormánypárt megfogalmaz. Szerencsére a XIX. század folyamán, illetve később kidolgozásra vagy kimondásra kerültek azok a humanista elvek és értékek, amelyek mind a mai napig meghatározzák az életünket, hiszen ekkortól kezdték először egyenrangú félnek tekinteni egymást az emberek. Az egyház ennek nem előmozdítója volt, sőt inkább gátlója. Lehet, hogy egyik másik felvilágosult filozófus, tudós vallásos volt, de a legnagyobb hangsúly a szekularizációra helyeződött, azaz az állam és az egyház szétválasztására.

S ezt a kidolgozott elvet teszi félre minden egyes pap, amikor a templomban, amely (legalábbis a hívőknek) rekreációs célokat szolgál, hangoztatja a nézeteit és azt, hogy kire kell szavazni. Ez ellen pedig valóban fel kell lépnünk, de nem a valláson keresztül, hiszen (elvileg) ezek az emberek is ugyanúgy hívők, mégis szembe mennek a saját hitükkel, hanem a szekularizáció, mint minden felvilágosult, modern állam egyik alapértéke segítségével.

Nem keresztény ébredés kell, hanem vallásra (vagy annak hiányára) tekintet nélkül összefogni az embereknek egy közös cél érdekében, amivel a kormánypárt agymenéseit meg lehet állítani.

rallus 2018.01.15. 23:07:45

"A csatában és a futás közben a királyon kívül elvesztek az egyházfők közül: Szalkai László esztergomi érsek, Tomori Pál kalocsai érsek és fővezér, Perényi Ferencz váradi, Móré Fülöp pécsi, Paksi Balázs győri, Csáholi Ferencz csanádi, Palinai György boszniai püspök;"

Nem olvastak Dórától semmit, így ahelyett, hogy a keblükre ölelték volna a fáradt jövevényeket...

Zorq 2018.01.15. 23:35:27

Dóra, annyira jól megfogalmaztad, mi történik - ugyanakkor ezt az érvelést sajnos kívülről nem lehet érteni, és emiatt valódi párbeszédbe semigen tud kerülni. Egyetértek, apologetika és politikai ráció helyett legyen inkább misszionáló adoráció :).

LaborcziDóra 2018.01.15. 23:39:52

@rallus: igazán megtisztelő, hogy ekkora hatást tulajdonít az írásaimnak, mikor éppen arról írtam itt, hogy nem hiszem, hogy lehet komoly hatásuk :)

LaborcziDóra 2018.01.15. 23:47:13

@Zorq: köszönöm! És valóban, a bejegyzésnek a belül levők megszólítása volt a célja, de hátha egy kívülállónak sem teljesen kánaáni.

kacsa. 2018.01.16. 08:23:02

Egyetértek! Sajnos.
Ha kiderül, keresztény vagyok (legalábbis próbálok az lenni...), az emberek többsége egyből elkönyveli, hogy biztos arra a pártra szavazok. Ha kritizálom azt a pártot, sokak szemében már csak mocskoslibsibolsisorospártiistentelennemzetrontó lehetek, keresztény nem. Muszáj ezt? Egyből skatulyázni, szekértáborokat építeni, árkot ásni? Az értelmesen vitázó ember - pártállástól és világnézettől függetlenül - kincs. Néha úgy érzem, egyre ritkább kincs.

Más: a hideg kiráz, amikor a kereszténységet valaki hívószónak használja, de ami felsejlik mögötte, az valami alantas ösztönökre építő borzalom. Ha Jézus munkássága nem megy, legalább nézzenek körül, hogy az ilyen idővel mivé tud duzzadni!

tóanyó 2018.01.16. 13:09:38

Sajnos a magukat igazi kereszténynek mondott emberek elhiszik a papjuknak azt, amit mond. De a pap is meg van győződve a saját igazáról, ezért nem is mérlegel. Nekik kellene figyelni a különböző véleményekre, meghallani azokat is.
Véleményem az, hogy az igazi keresztény nem gyűlölködik, hanem békét akaró.

Miskolczy József 2018.01.16. 15:04:43

"De ha ennek is vége, ott maradnak a ragyogó, felújított épületeink és templomaink üresen, és majd politikai hátszél nélkül kell megmutatnunk, hogy mennyit érünk, akkor mi lesz? " - írod.
Hogy mi lesz? - Szerintem (és ez magánvélemény ;) ) akkor juthatunk el oda, hogy kiderüljön, a (végre!) politikai hátszél nélkül, üresen lógó vitorláinkba be tudjuk-e még fogni, azt a nagybetűs Szelet, Aki kezdettől arra vár, hogy Ő hajthasson bennünket. - Akit viszont ha végképp megszomorítunk, azzal nem csupán öngólt lövünk...

totika69 2018.01.16. 16:23:33

@kacsa.: Én is szóról szóra így vagyok. :(

kaleidoscope · http://kaleidoscope.blog.hu 2018.01.16. 22:32:25

Nagyon jó írás, gratulálok hozzá. Egyetlen észrevétel: nincs okod az elkeseredésre. Tényleg. És egyetlen embernek sincs oka az elkeseredésre, aki hisz Jézus Krisztusban, aki együtt jár vele az úton, akiben benne él Krisztus. Szomorúság persze ér minket, sajnos elég gyakran. Olyankor átmenetileg indokolt és érthető, hogy elszomorodunk, de elkeseredni nem szabad. Amikor porba sújt valami, a másik ember gyarlósága, szándékos, vagy tudattalan rossz cselekedete, vagy éppen mulasztása, akkor nehéz átélni a azt az örömhírt, amelyet Jézus hozott el az életünkbe, de ha ilyenkor hozzá fohászkodunk, ő kinyújtja felénk a karját, és magához emel.
Igazad van abban, hogy sokszor kilátástalannak tűnik a helyzetünk. Különösen azoké, akik nemcsak a NER-rel kerülnek szembe, hanem egy olyan közösséghez is tartoznak, mint az LMBT eberek, akiknek sokszor azoktól is megvetésben és elutasításban van részük, akik maguk is szenvednek a megvetettségtől és az elutasítottságtól. Ennek ellenére az Úr mindenkit tenyerén hordoz, aki hisz benne. Ezért nincs ok az elkeseredésre.

totika69 2018.01.16. 22:32:27

@rallus: akkor élethalál háború volt. Amit elvesztettünk örökre és nem magunktól szabadíttattunk fel. Akkor sem. Most nincs háború, csak háborús pszichózis. Amit azért keltenek a hatalmon lévők, hogy hatalmon maradjanak. Talán. Lépj ki a médiabuborékból.

dora et labora

keresztény | újságíró | feminista | édesanya Laborczi Dóra személyes blogja.

Kövess a Facebook-on